Lajos Kassák – avantgarde poet, painter, activist – was the first authentic working-class artist of Hungary. While reading his biography
I encountered several intensive feelings, among them anxiety, fear, awe, anger, attraction and sadness.
I picked 8 scenes of his biography, each overcharged with some kind of intense feeling mentioned above. Each poster is based on certain sentences from the book. The brief I wrote myself included working with one color, minimizing correction and being honest.
Kassák Lajos – avantgárd költő, festő, aktivista – volt Magyarország első ismert és hiteles munkásosztálybeli alkotója. Az Egy ember élete című biográfiáját olvasva olyan erős érzelmekkel találkoztam, mint amilyen a szorongás, a félelem, a düh, a vonzalom, a szomorúság.
8 jelenetet választottam életrajzának korai szakaszából – gyerekkortól a fiatal felnőttkorig – amelyeket kifejezetten erős érzelmi töltöttség jellemzett számomra. Mindegyik képhez tartozik egy-egy szövegrészlet vagy mondat. A magamnak előírt szabályok, melyek alapján dolgoztam a következők voltak: monokróm grafika minimalizált korrektúrával, kézi rajz, őszinteség.
I encountered several intensive feelings, among them anxiety, fear, awe, anger, attraction and sadness.
I picked 8 scenes of his biography, each overcharged with some kind of intense feeling mentioned above. Each poster is based on certain sentences from the book. The brief I wrote myself included working with one color, minimizing correction and being honest.
Kassák Lajos – avantgárd költő, festő, aktivista – volt Magyarország első ismert és hiteles munkásosztálybeli alkotója. Az Egy ember élete című biográfiáját olvasva olyan erős érzelmekkel találkoztam, mint amilyen a szorongás, a félelem, a düh, a vonzalom, a szomorúság.
8 jelenetet választottam életrajzának korai szakaszából – gyerekkortól a fiatal felnőttkorig – amelyeket kifejezetten erős érzelmi töltöttség jellemzett számomra. Mindegyik képhez tartozik egy-egy szövegrészlet vagy mondat. A magamnak előírt szabályok, melyek alapján dolgoztam a következők voltak: monokróm grafika minimalizált korrektúrával, kézi rajz, őszinteség.
← „Ezek is asszonyok, szeretők és anyák, és egyben hóhérai éneklő tyúkocskáiknak és kivörösödött tarajú kakasaiknak. Ezek mellett is ott van a nagy kés, s ha jön a pillanat, minden további nélkül átmetszik a tyúkok és kakasok nyakát. Véres a ruhájuk, és a kezeik is véresek, mint a sötét lelkű gyilkosoké.”
→ „Egyszerre vékony, kétségbeesett sikítás hallatszott ki a szobából. Aztán kinyílt az ajtó, s a bábaasszony egy kicsiny, visító, kapálódzó testet mutatott ki a férfiaknak.
– Lányka lett – mondta örömös hangon.”
– Lányka lett – mondta örömös hangon.”
← „Ha egy hal a horogra akadt, szinte eszelősen kaptam utána, és kegyetlenül széttrancsíroztam. Elővettem a bicsakomat, a puha, sima testet apró nyiszálással fölmetszettem, a csontokról leszedtem a vérző, meleg húst, s aztán a szúrós, fehér szerkezetet eltettem. Hogy miért csináltam ezt, nem tudtam. Csináltam, mert valamit tennem kellett, hogy valahogyan elbírjak magammal.”
→ „Féltem a lármás, bajuszos emberektől, de azok mintha észre se vettek volna bennünket. Itt mindenki testvére volt a másiknak, vagy lehet, hogy valamennyien annyira idegenek voltak egymáshoz, hogy meg se látták egymást. Az emberek tekintete elveszett a füstben,
s a lányoknak csak a mezítelen húsa világított.”
s a lányoknak csak a mezítelen húsa világított.”
← „Nagy késekkel fölfelé kefélik a pikkelyeket, s a halott jószágról ezüsttallérok szállanak fel a levegőbe. S néha fejbe se ütik ezek az asszonyok a halakat, nagy késükkel elevenen hasba szúrják őket, kiveszik a beleiket, s az állat még él akkor is, amikor darabokra szelik.”
→ „A meggyilkolt kakaska ott ült fönt a fűrészbak hegyében szétnyitott gégével, amiből nagy szemekben még mindig gyöngyözött a vér.
A begyén a tollak is véresek voltak és alatta a föld is. Úgy ült ott fönt, egyedül minden földi dolgok fölött, mint akit félig lemészároltak,
s most itt van mindennel leszámolván magában, és minden rosszra elkészülten várja a közeledő halált.”
A begyén a tollak is véresek voltak és alatta a föld is. Úgy ült ott fönt, egyedül minden földi dolgok fölött, mint akit félig lemészároltak,
s most itt van mindennel leszámolván magában, és minden rosszra elkészülten várja a közeledő halált.”
← „Nekiugrottam. Visszalökött, s aztán még egyszer, és mindenről megfeledkezetten
összeakaszkodtunk. (...) mint valami átkozott betolakodottra, ütötte rám mindenki a maga ütését.”
→ „Olyan volt ő nekem, mint madárnak a fészek, mint részeges embernek az ital. Melegség és csillapító jóság áradt belőle. Játszott velem, minden porcikám fájt tőle, én meg akartam harapni, el szerettem volna bújni a testében, hogy egészen egy legyek vele. Ilyenkor mint
a vajat, elolvaszthatott volna a karjaiban.”
a vajat, elolvaszthatott volna a karjaiban.”
_
photos by Liza Lukácsi
